Fehér kendő 

Fehér kendő, libbenő haj.

Nézem szép csillag-szemét,

Mézédes csókja számba mar.

De már késő; itt nincs remény 

Lassan ballagok síromhoz.

Álmos lelkem kiáltana

Könnyét fakasztó páromhoz;

S csak por hagyja el szájamat.

Setét partokon veszteglek,

Csendben rakodom tört éltem.

Múlok el, és bár szeretlek,

Mennem kell, engedj el kérlek!

Én csak őt nézem oly búsan

Halott lelkek tengerpartján:

Haja száll a szélben dúsan

Gyászos kendő fehér karján.

Fehér kendő, libbenő haj.

Láttam oly szép csillag-szemed,

Édes csókod számba nem mar.

Ó, szerelmem! Isten veled...